Rozgonyi Úti Általános Iskola

Nagy Istvánné, Babi néni megkapta a Nagykanizsa Sportjáért kitüntetést. Az iskolánkban 1959–1991 között tanító testnevelőről az alábbiakban olvashatnak:

Nagy Istvánné Senkó Júlia néven Orosházán született 1936. július 31-én. Már korán elkötelezte magát a sport mellett, ezért természetes volt, hogy a helyi sporttagozatos gimnáziumban kezdte meg középiskolai tanulmányait. Sajnos időközben jelentkező egészségi problémái miatt már általános tantervű osztályban kényszerült érettségizni, mégis sikerrel felvételizett Pécsre a Tanárképző Főiskola biológia–testnevelés szakára. Ott 1957-ben szerzett diplomát. Ezután férjhez ment főiskolai csoporttársához, a révkomáromi születésű Nagy Istvánhoz, s az ország két átellenes szegletéből származó fiatal egy harmadik zugban, Nagykanizsán telepedett le. Júlia 1957-től 1959-ig a kiskanizsai Tanácsköztársaság téri (később Templom téri) iskolában dolgozott, majd e két tanév után kinevezték a Rozgonyi Úti Általános Iskola testnevelőjévé.

Itt óriási becsvággyal és szakmai ambíciókkal vetette bele magát a munkába. A rövidesen mindenki Babijává, Babi nénijévé vált testnevelő kimagasló sikereket ért el. Négy igazgató működési ideje alatt dolgozott, s mindegyikük csak a legnagyobb elismerés hangján tudta jellemezni a visszatérő minősítések alkalmával. Az 1981-as szakfelügyeleti ellenőrzési jegyzőkönyvben egy „igazán ízig-vérig testnevelő tanári egyéniségként” aposztrofálják, akiről ugyanezen évben Koller József igazgató így fogalmaz:

„Nagyban hozzájárult ahhoz, hogy iskolánkban a testi nevelés ún. fő nevelési területté lépett elő a nevelőtestület egészének szemléletében.”

Aki ismeri az iskolák, nevelőtestületek különböző hierarchikus viszonyait, az tudja, hogy ez mekkora elismerés.

Az elismerést az általánosan pozitív személyiségjegyeken kívül az elért eredmények és a példás munkamorál váltották ki. Egy olyan időszakban mutatott „tarolást” atlétikai, torna és kézilabda diákversenyeken – akkori elnevezéssel úttörő-olimpiákon –, amikor még minden iskolának kötelező volt elindulni az alapsportágak megmérettetésein, hatalmas volt a konkurencia, s a gyerekeknek sokkal többet jelentett a sport, mint napjainkban. Tucatjával nyerték a rozgonyisok a városi és a megyei versenyeket, országos döntőig menetelve atlétikában és tornában, ez utóbbiban 5. helyezést érve el (1963). A sikerek értékét növelte, hogy tisztán iskolai munkával, egyesületi háttértámogatás nélkül születtek az eredmények.

E teljes embert kívánó tevékenység mellett 1975-ig a Nagykanizsai Kinizsi SE I. osztályú tekejátékosa, nemzeti válogatott (!) versenyző is volt. Egy alkalommal a világbajnokságra készülő keret tagjaként is edzőtáborozott. Aktív pályafutása utolsó éveiben edzői munkát vállalt egyesületében – természetesen társadalmi munkában.

Két alkalommal (1972, 1977) kapott úttörőszervezetbeli tevékenységéért kitüntetést, ezekben döntő szerepe volt sportmunkájának.

Újfent megromló egészségi állapota miatt 1989-ben napközis nevelői státuszba kérte áthelyezését, s 32 évnyi rozgonyis, a kiskanizsaival együtt ugyanilyen időtartamú testnevelői szolgálat után 1991-ben vonult nyugállományba.

Sokoldalú, magas színvonalon eredményes pályafutása, valamint példamutató nevelői, sportpedagógusi életműve, személyisége, általában Nagykanizsa városáért végzett áldozatos munkája elismeréseként nyerte el 2015-ben a Nagykanizsa Sportjáért kitüntető címet.

Városunk eddigi kitüntetettjei, akik a Rozgonyihoz kötődnek:

Hagyományosnak mondható Föld Napi demonstrációnk során mintegy negyven diákunk alkotott kerékpáros konvojt - természetesen szoros tanári kísérettel - és járta be a várost.

Az eddigi rádiós megemlékezéseket e tanévtől a 8. osztályosok zsinagóga-látogatása váltotta fel. Első ízben a 8.b osztályosok, majd a 8.a-sok tekinthették meg a tárlatot és hallgathatták meg Lévai Péterné tájékoztatóját a kanizsai zsidóság történetéről.

A helyi médiumok beszámolói: Kanizsa Hetilap  Kanizsa TV

KÉPEK >>>

Varjas Dorina és Szieber Laura beszámolója az útról:

"2015. április 10-én, pénteken a hajnali vonattal indult több mint 30 rozgonyis diák Budapestre.

A majd’ négyórás út hamar eltelt, ki-ki szundikált, beszélgetett. Megérkezésünk után a Déli pályaudvarról a Vérmezőn át vezetett utunk a Budai várba. Séta közben megnéztük többek között a Mátyás-templomot, a Szentháromság-szobrot, Görgey Artúr szobrát; a Halászbástyáról pedig gyönyörködtünk az elénk táruló csodálatos fővárosi panorámában. Az idő gyorsan szaladt, 10 órakor már a Sziklakórházban vártak bennünket. Idegenvezetőnk bemutatta nekünk a létesítményt, jártunk a kórtermekben (itt élethű viaszbábuk repítettek vissza bennünket az időben), az atombunkerben, sőt még a gépészeti berendezéseket is megnézhettük. Otthoni elemózsiánk elfogyasztása után a Hadtörténeti Múzeum állandó kiállításait néztük meg. A nem sokkal egy óra előtt induló vonat vitt minket innen a Csodák Palotájába (Campona), ahol lehetőségünk adódott arra, hogy játszva ismerkedhessünk meg a fizikai jelenségekkel. Itt mindent megfoghattunk, megtapogathattunk, kipróbálhattunk. Megnéztük az Öveges-termi fizika show-t is, ezen túl még 4D-s vetítésben is volt részünk. A fizikai jelenségek és törvényszerűségek tanulmányozásával eltöltött három óra után indultunk haza szülővárosunkba.

Bár estére jólesően elfáradtunk (ezt a vonaton nem mutattuk), bizton kijelenthetjük, hogy tartalmas és élményekben gazdag tavaszi napot töltöttünk együtt."

Az utazást Bartoly Ilona és Balázsné Réti Éva szervezte.