Határtalanul! - Délvidéken

Két év szünet után ismét utazhattak tanulóink a Határtalanul! program keretében. (Korábbi útjainkról itt tájékozódhatnak: https://www.rozgonyisuli.hu/old/rozgonyi/index.php/hatartalanul.html) Hetedikeseink – májusban – két évvel a tervezett időpont után látogattak a Délvidékre, Szerbiába. Az eredeti úti cél Kárpátalja lett volna, de az ismert körülmények miatt módosíthattuk, módosítanunk kellett a terveket. Ennek az útnak az eredeti „tulajdonosai” ma már a középiskolák 9. osztályaiba járnak… Nyolcadikosaink – áprilisban – egy év csúszással ugyanazt a programot teljesítették, mint az utánuk induló fiatalabbak. Mielőtt buszra szálltunk volna, egy-egy tartalmas felkészítő foglalkozásra is sor került azzal a céllal, hogy minden tekintetben „képbe helyezzük” a csapatokat. Kanizsa TV tudósítása
 

1. nap: Szabadka, Palics, Magyarkanizsa. 2. nap: Magyarkanizsa, Zenta, Mohol, Csúrog, Székelykeve. 3. nap: Hertelendyfalva, Nándorfehérvár (Belgrád), Zimony. 4. nap: Galambóc, Kevevára. 5. nap: Székelykeve, Pétervárad, Zombor.

Az utazás egy tulajdonképpeni tömény, permanens történelemóra földrajzzal, néprajzzal, építészettel, kultúrával, művészetekkel, sporttal kiegészítve. Megcsodáltuk Szabadka és Zenta szecessziós építészeti remekeit, de a zombori városháza és főtér sem volt mindennapi látvány. Pazar panorámákban gyönyörködhettünk a szabadkai és a zentai városháza tornyából, a zimonyi millenniumi emlékmű magasából, valamint a dunai kompátkelés alkalmával. Vártúránk állomásai Nándorfehérvár, Galambóc és Pétervárad voltak. Az Alföld síkja és a több kilométer széles Duna látványa után megrendítő erejű volt a Vaskapu-szoros bejárata a pár száz méter szélesre keskenyedő folyammal. Időnként a gyerekek olvastak fel egymásnak szövegeket, verseket fontos helyeken – vagy a buszon utazva. Máskor helyi szakemberek, hozzáértő személyek mutatták be nevezetességeiket. Megismerkedtünk a magyar-török és a magyar-szerb együttélés évszázados történeteivel, sikereivel és katasztrófáival. Létrejöttek virtuális találkozások olyan személyekkel, akikről méltán emlékezhetünk meg, s akik közül bizony sokakat nem ismer töredék hazánk közönsége. Hunyadi János és Kapisztrán János, Kosztolányi Dezső és Csáth Géza, Luxemburgi Zsigmond és Schweidel József neve mindannyiunknak ismerősen cseng. Ki halott azonban az avatottakon kívül Szárits Jánosról, Vermes Lajosról, Dobó Tihamérról, Rozgonyi Istvánról és Szentgyörgyi Cecíliáról, Lajta Béláról, Tolnai Ottóról, Kis Dánielről, Jakab Dezsőről és Komor Marcellről, Bosnyák Ernőről s még sorolhatnánk a méltatlanul elfeledettek vagy alig említettek neveit, akik a maguk területén óriások voltak – s nem feltétlenül csak saját kis közösségük határain belül. S tudjuk-e, hogy sporthőseink közül délvidéki származású Janics Natasa, Sterbik Árpád, Lékó Péter, Szeles Mónika vagy Nikolics Nemanja? Felejthetetlen élmény volt a magyarkanizsai óralátogatás és az, ahogy Hertelendyfalván fogadott minket a Rozgonyi méretű iskola maroknyinál is kevesebb magyar tanulója és pedagógusa. Aki eddig keveset tudott a nándorfehérvári diadalról, az most bizonyára otthonosabban mozog a témában, miután a helyszínen, a vár fokán ülve képzelhette el a különböző csapatmozgásokat vagy éppen a török hajózár áttörését, nem is beszélve az esti animációs film megerősítő képsorairól. Megtudhatták a gyerekek, hogy mi köze a zombori Hollywoodnak a körömlakkhoz, hogy miért harangoznak Zomborban este kilenckor. Mi köze a párizsi egyetemen tanító Danilo Kisnek Zalához, miért féltik a helyi magyarok Kevevárán az egy szem I. világháborús magyar katonasírt, kik féltek üvegkirályoktól, mit keres nagyapó a Duna közepén, miért nem szabad (magyar) nemzeti zászlóval fényképezkedni Galambócon, s mi köze a madéfalvi veszedelemnek székelykevei házigazdáinkhoz? Megannyi kérdés, amelyekre elhangzottak a válaszok, s még további sok százra. Az információözön befogadása nem kevés nehézségbe ütközött, de a nyitott szívűek s érdeklődők bizonyára teli hátizsákkal jöhettek haza. S még talán az is megtörténhet a későbbiekben, hogy ők ajánlják szüleiknek kirándulási célként a csodálatos Délvidéket.

Köszönettel tartozunk iskolánk alapítványának, amiért pótolhatatlan támogatást nyújtott utazásainkhoz, amelyek kis híján anyagi szempontból is ellehetetlenültek a több évnyi csúszások miatt. 

Hazaérkezésünk után sor került az értékelő foglalkozásokra, valamint a Nemzeti Összetartozás Emléknapja közelében látogatást tettünk a kanizsai Nagy-Magyarország Emlékműnél.